Túlcsorduló tesztoszteron a Harley-Davidsonnál

Régebben is divat volt a Harley-Davidsonnál utcára tolni egy-egy olyan motort, ami külsőre kevesebbet ám telejsítményre többet ad mint az alapkivitelek. (Ilyen volt például a Dyna Super Glide Sport is.) Ezen a vonalon mutatták be most a Low Rider S-t és a kicsit külsőleg is megpimpelt – de a HD univerzumban még mindig szolid kiállású – CVO Pro Street Breakoutot. Elsőnek nézzük a Low Rider S-t: nem aprózták ám el az erőforrást sem! A nem megújuló erőforrásinkat egy Screamin’ Eagle Twin Cam 110-es égeti el, és faragtak a futóművön valamint a féken is.

A Harleyra jellemző, hogy lóerőben nem adja meg a motorkerékpárjainak teljesítményét, azonban azt tudjuk, hogy 13 százalékkal erősebb lett az alapmodellnél, ami a 155 newtonmétert jelent a főtengelyen 3’500-as (!) fordulaton. Ezt a nem elhanyagolható erőt természetesen erősített kuplung továbbítja a váltó felé.

Külsőben a már említett kevesebb-több elv érvényesül, mivel sima fekete festékkel szórták le a vasat, csak a felniknél csábultak el egy kis oldschool aranyszín irányába, és megfűszerezték egy 1977-es Sportster alapú café raceren feltűnt emblémával.

A másik motor a CVO Pro Street Breakout, aminél már említettem, hogy kissé lazábban dizájnoltak, hiszen a CVO modellekre jellemző némi optikai okosítás is. Hogy egy kis marketing-bullshittel okosodjunk, erre ezt mondta a Harley vezető stylistja:  „Fémbevonat-szakértő beszállítóinkkal intenzíven dolgoztunk a Smoke Satin Chrome árnyalatán és részletgazdagságán.” Ami igazán szembetűnő a Breakouton, hogy USD villát dobtak az elejére. Nekem a sima Low Rider S jobban bejön, de biztos lesznek akik betolnak egy talicska pénzt a Breakoutra is.