Ez sem lesz már az igazi: megújul a Triumph klasszikus vonala

A maga nemében egyedülálló volt a Triumph felhozatalának ez a szelete, hiszen ilyen korhű, a motorozás hőskorát idéző, igazi vasak semelyik másik gyártónál nem voltak megtalálhatóak. A mai napig kedves emlékek, amikor a Bonneville vagy éppen az igazi férfias Thruxton tesztelésére lehetőségem nyílt – pláne, hogy a második még karburátoros is volt. Persze a nagy kedvenc és talán legismertebb Scramblert sem szabad kihagyni a felsorolásból! Ezek a masinák tényleg csak annyiban haladtak a modern motorgyártással, hogy az üzemanyagot már injektor juttatta a hengerekbe – minden másban igazi őskövületnek tűntek. Voltak, akiknek ez nem tetszett és modernebb belbecsért kiáltottak, másoknak – így például nekem is – éppen a hosszú ideje változatlan technika tette annyira szerethetővé őket. Nos, most győzött a marketing: 2016-ra a klasszikus angol masinák gyökeresen megújulnak.

A külső persze igyekszik nagyjából változatlan maradni és a régi időket idézni – a technika azonban olyan mértékben változik, amelynek a magam részéről például nem tudok felhőtlenül örülni. De nézzük, miről is van szó pontosan: milyenek lesznek 2016-ra a legendás nevekkel megjelenő motorkerékpárok? Kezdjük az alapmodellel, a 900 köbcentiméteres Street Twinnel. Ez egy igazi békés, kezdőknek vagy a száguldozást nem központi kérdésként kezelő motorosoknak szánt vas maradt, azonban a sorkettes blokk itt is folyadékhűtéses lett. Ráadásul a Ducati Scrambler vetélytársának szánt típus ABS-t és menetvezérlő elektronikát is kapott, hogy a 3’200-as fordulaton már rendelkezésre álló 80 newtonméteres forgatónyomaték nehogy megtréfálja a pilótát.

A 270 fokban elékelt főtengely a jellegzetes karakterisztika megtartását igyekszik biztosítani, ugyanakkor a motort elektronikus gázkarral tudjuk haladásra ösztökélni és csúszókuplung is segíti a visszaváltásokat. A váltó a jövő évi modellpalettából egyedül ennél a masinánál maradt öt sebességes. A műszeregység nagy digitális betétet kapott, amelyen a váltófokozattól kezdve számos információ megjelenik – de a klasszikus jelleg sajnos ezen is sokat csorbult. Ahogy a ledes hátsó lámpa is kérdéses, mennyire illik a képbe.

A Bonneville család két soron következő tagja, a főleg stílusukban különböző T120 és T120 Black már másik labdával gurigáznak: a sorkettes blokk itt nem csak folyadékhűtéses, hanem 1’200 köbcentiméteres is lett! A forgatónyomaték csúcsa 104 Newtonméter, amely már 3’100-as főtengely-fordulat mellett a pilóta rendelkezésére áll. A Street Twin technikai innovációi természetesen itt is megtalálhatóak, de kiegészülnek a két választható motortérképpel is: az erőforrást Road és Rain üzemmódba is teheti a pilóta. A T120-nál pedig már nem csak a hátsó, hanem az első lámpa is ledes. A Black kivitelt barna üléséről lehet felismerni – valamint arról, hogy minden más fekete: a blokk és kipufogók is.

Nagyapáink sportmotorja, a Thruxton jelenti a csúcsot a jelenlegi palettán. A blokk alapjaiban megegyezik a Bonneville T120 erőforrásával, azonban az eltérő befecskendezésnek, sűrítésnek és kipufogórendszernek köszönhetően lényegesen erősebb: 112 Newtonméter a forgatónyomaték maximuma – igaz, magasabb fordulaton (4’950/percnél). Az előző Thruxtonnal összehasonlítva az erőforrás 62 százalékkal lett erősebb. Az alapváltozat is állítható futóművet kapott és pengeéles irányíthatóságot ígér mellé a gyár. Az R kivitel – mert itt van egy hagyományos „race” változat is – viszont radiális Brembo fékekkel, Showa első teleszkópokkal, Öhlins hátsó rugókkal és Pirelli Diablo Rosso Corsa abroncsokkal „tud többet”, így a gyár egyenesen versenypálya-használatra alkalmas modellnek hirdeti.

Összességében egyfelől nyilván vitathatatlan módon szükség volt a klasszikus Triumphok modernizációjára. Másfelől azonban a jelentős teljesítmény-növekedés és a rengeteg elektronika megjelenése talán valahol elveszi azt a varázst, amely ezeket a gépeket eddig körüllengte. Aztán lehet hogy tévedek, és a mai piacnak elengedhetetlenek a komoly változások, és pont erre van szükség. Nekem – pedig nem vagyok a fejlődés ellen – mindenesetre hiányozni fognak a régi vasak, és örülök hogy még akkor mehettem velük.