A nagy boxermotoros BMW túramotoroknál megszokott dolog volt a kizárólag a rájuk jellemző, Telelever rendszerű első futómű. A márka hívei etalonként ragaszkodtak a kialakításhoz, amely a hagyományos futóműveknél sokkal kellemesebb viselkedést biztosított a hosszú és változatos útviszonyok között zajló túrákon. A kialakítás jellege miatt ugyanis nem változott a tengelytáv- és az utánfutás a rugózással, így kanyarban, váltakozó terhelésen vagy egyenetlen aszfalton is mindig kiszámíthatóan viselkedett a motor. Sokan persze azzal jöttek, hogy a Telelever nem ad elég visszajelzést az útról, illetve hogy azzal akárki tud motorozni – mind a kettőt cáfolni tudom. Mindenesetre szinte mindenki felhördült, amikor megláttuk az első képeket a 2015-re teljesen megújult R1200R-ről (amelyet már teszteltünk) és az újdonságként megjelenő R1200RS-ről, hiszen ezekben nyoma nincs a Telelevernek. Van ellenben két fordított első teleszkóp, amelyektől hátrafelé a többi műszaki megoldás viszonylag hagyományosnak tekinthető. Na persze csúcstechnika lapul minden milliméteren – úgyhogy ezt a motort is alaposan meg kell ismerni, hogy képet kaphassunk róla.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a BMW Motorrad Vezetéstechnikai Tréning első túráját vezethettem végig az R1200RS nyergében. Így motoroztam átlagos hazai utakon, hibátlan osztrák szerpentineken és a Pannonia Ringen is vele több mint 1’500 kilométeren keresztül. A kép tehát kialakult, és elmondhatatlanul megszerettem a motort. Ami a legérdekesebb: hiába motoroztam közel kétszázezer kilométert már Teleleveres futóművel szerelt bajor gépekkel, a kialakítás egyetlen másodpercre sem hiányzott!

Profi penge

Kezdjük is a futóművel, hiszen ez volt a legnagyobb kérdőjel, amikor az újdonság nyergébe pattantam. Mert hiába volt nagyon jó kanyarképességekkel megáldva a sornégyes országúti flotta bármelyik korábban próbált tagja (gondolok az S1000R és az S1000XR modellekre), azért komfort terén egyik sem hozta azt a szintet, amelyet a Telelever rendszerektől megszoktam. Nos, az RS változtatott ezen a tendencián.

Amikor megjelentek az elektronikusan állítható futóművek (ESA) a BMW motorjaiban, a nagy szó az volt, hogy menet közben tudtuk állítani a csillapítási paramétereket a komfortostól a sportosig annak függvényében, hogy milyen aszfalton és milyen stílusban akartunk éppen hasítani. Plusz ugye indulás előtt álló helyzetben az előfeszítést is a nyeregből, gombnyomásra szabhattuk igényeinknek megfelelőre. Na az utóbbi még megvan az R1200RS rendszerében is, menet közben azonban már nem kell azzal bajlódnunk, hogy kitaláljuk, milyen az út vagy milyen tempós kanyarok jönnek. Ezeket ugyanis a Dynamic ESA folyamatosan és pillanatok alatt állítja alattunk.

Mi csupán azt választjuk ki, hogy Road (vagyis normál közúti) vagy Dynamic (nekem csak a Pannonia Ringen volt rá szükségem) stílusra vágyunk. Onnantól a keménység-puhaság (a rugózásé!) a másodperc törtrésze alatt változik folyamatosan, minden pillanatban. Ahogy kátyúsabb útra érünk, olyan kényelmesre vált a motor, hogy nem is sorolnánk a sporttúra kategóriába. Amint azonban nagyobb tempóban beesünk egy kanyarba, mielőtt még „összerogyna alattunk” a futómű, már be is keményedik, és tartja az ívet.

A nagy kérdés, hogy mit érzünk a Telelever hiányából? SEMMIT! Kanyarban fékezve felállító nyomaték gyakorlatilag nincs. Úthibákra futva az ívtartás szikrányit nem romlik. A bekormányzási erők a futóműgeometria miatt ugyan szándékosan viszonylag határozottak – vagyis ez a motor nem kezd el attól fordulni, hogy odanézek a kanyarra, bele is kell egy érezhetőt tolni a kormányba. Ez azonban nem éri el a sok kategóriatársánál megszokott birkózógépes szintet, éppen csak annyit kell dolgoznunk, hogy minden egyes kanyart, minden ívváltást élvezetesen éljünk meg és a szerpentinek minden métere valódi motorozási élményt nyújtson. Egy szó mint száz: képtelen vagyok belekötni az R1200RS futóművébe.

Pont amennyi kell

Motorerő dolgában a részben folyadékhűtéses boxermotor minden elődjénél messze brutálisabb hajtómunkát végez. Ráadásul az RS-ben némileg hangoltak rajta a mérnökök, hogy alsó fordulatokon kicsit kellemesebben telt erővel rendelkezzen. Ugyanakkor számos hasonló lökettérfogattal rendelkező versenytársához képest – mondjuk egy Honda VFR1200F-hez viszonyítva – jelentősen gyengébbnek tűnik. A nagy kérdés csak az: hol van valós szükség nagyobb menetdinamikára, mint amit az R1200RS nyújtani tud?

Talán autópályán, ha folyamatosan vastagon a 200 plusszos tartományban akarunk utazni, na oda nem lesz elég a tudása. Cserébe ameddig a normális sebességtartományokban motorozunk, hibátlan menetteljesítmények mellett egészen kellemes fogyasztással fog kényeztetni, ami a nem túlméretezett üzemanyag-tartály mellett is becsületes hatótávolságot biztosít a BMW sporttúrázójának.

Ideális ötvözet

Mint már láttuk, a futómű remekül kombinálja a sportosságot a kényelemmel, de az erőforrás is egyaránt partner a békés gurulgatás és a dinamikus túrázás esetén is. A vezetői testhelyzettel hasonló a helyzet: alapvetően sportos pózban ülünk az R1200RS nyergében, mégis sokkal kényelmesebben a szegmensben elterjedt csutkakormányos kivitelű társainál.

A lábak helyzete kimondottan sportos, a hozzám hasonlóan magasra nőtteknek nem ez lesz a világ legkényelmesebb motorja. Felül azonban égimeszelőknek sem lesz okuk a panaszra, mert a viszonylag magasra emelt kormánynak hála egészen egyenesen ülünk a bajor sportoló fedélzetén. Így sem a derekunk, sem a csuklónk nem fog elfáradni, ami a hosszabb utak esetén nagyon jó dolog.

Természetesen szükség van a megfelelő szélvédelemre is, különösen ha tempósabbra vesszük a lépést. Az R1200RS idomzata nagyon hatékonyan vezeti el rólunk a menetszelet – mivel a teszt idején nagyrészt igazi kánikula volt (csak a fotózásra lett vállalhatatlanul rossz idő), ez szinte hátránynak érződött számomra. A felsőtestet egy nagyon egyszerűen állítható szélvédő óvja a szemből jövő levegőtől meg a bogaraktól: csupán két állása van, amelyek között egyszerű mechanikus módon tudjuk állítani a plexit. A két állás elég messze van egymástól, így az eltérés is hatalmas köztük: alsóban nagy a szélzaj és jönnek a bogarak ezerrel, felsőben pedig mindennek az ellenkezője igaz – mégis inkább az előbbiben használtam a motort a hűtés miatt. Hűvösebb időben persze értelemszerűen mások a szempontok.

Bolondbiztos sportoló

A BMW talán az összes gyártó közül a világon a legkomolyabban veszi a biztonságot. Az R1200RS irgalmatlanul hatékony részintegrál fékrendszer segítségével lassul, amelyet természetesen blokkolásgátló felügyel. Azonban arra is figyeltek a bajorok, nehogy túl nagy gázadás okozza paripájuk és lovasa vesztét: nem sima kipörgésgátló, hanem ASC (Automatic Stability Control) segít megelőzni a hátsó kerék tapadásának elvesztését a botcsuklójú motorosok ellenében is.

Ez alapból egy Rain és egy Road üzemmódot tartalmaz száraz és nedves körülményekre, és nem simán megszakítja a gyújtást a hajtott abroncs túlforgása esetén, hanem annyira csökkenti a teljesítményt, hogy az energiafolyam megmaradjon, de csak az átvihető mértékben. Így annyit veszünk észre, hogy az RS gyorsul rossz tapadás mellett és kanyarban is, csak éppen kicsit kevésbé. Ráadásul elérhető kiegészítő az ASC Pro, amely Dynamic menetprogrammal is rendelkezik (itt még a gázmarkolatnak tűnő potméter is érzékenyebb), sőt van egy User állása, ahol a kőprofi pilóta mindent testre szabhat.

Hogy igazán sportos motorosnak érezhessük magunkat, arról gondoskodik a váltóasszisztens is, amelynek magasabb szintű (a tesztmotorunkban természetesen ez volt) Pro változata nem csak gázelvétel nélkül teszi lehetővé a felváltásokat, hanem visszakapcsoláskor úgy adja nekünk a gázfröccsöt is, mintha valami képzett pilóták lennénk. A Pannonia Ringen például egészen elhiteti az emberrel, hogy nagyon érzi a pályamotorozást – holott semmi mást nem teszünk, csak nyomogatjuk a váltókart lefelé. A mindennapi életet kényelmesebbé, a dinamikus kilométereket élvezetesebbé és mellette biztonságosabbá is varázsolja, hiszen nincs meg a veszélye, hogy kanyarban visszaváltva megáll a hátsó kerék. Nagyon finoman is működött – közútra abszolút kiválónak tartom!

Málhás sportmén

Amennyiben hosszabb utakat akarunk megtenni sporttúra motorunkkal, elegendő cuccot is magunkkal kell tudnunk vinni. Ebben viszont simán világbajnok a bajor újdonság: hatalmasak a dobozai és remekül is vannak megtervezve. Az oldalkofferek ugyanis öblösek, oldalra nyílnak, levehetők, van belső táskájuk – de ez még közel sem minden!

Ugyanis a dobozt kinyitva azt látjuk, hogy a fedél lenyitását követően az alsó rész szélesen kinyúlik. Így amikor kinyitjuk a fedelet, a benne levő holmik nem zuhannak ki a földre, hanem szépen a helyükön maradnak. Így a belső táskát (amely ennél a doboznál alig vesz el helyet a csomagoktól) is nagyon könnyű betennünk, de ha saját cekkereinket pakoljuk be, akkor is simán meg tudjuk oldani a feladatot. Azt hiszem, ez a megoldás hamar el fog terjedni!

Ésszerű motorosok álma

Mindent egybevetve azt kell mondani zárszóként, hogy az új BMW R1200RS tényleg új mércét állít fel a sporttúra motorok között. Ereje és gyorsasága ugyan nem pozicionálja a kategória elejére, futóműve, kényelme és vezethetősége azonban annál inkább. Ráadásul rengeteg elektronikai kiegészítője extrém módon biztonságossá, ugyanakkor élvezetessé teszi használatát hosszabb túrákon is – akár egy, akár két személlyel. Lesz mit ellesni tőle a konkurenciának!

Műszaki adatok