Az idei volt a hetedik sorozatban megrendezett Onroad 48 órás motoros teljesítménytúra. Mint minden évben, ezúttal is egy adott tematika szerinti célpontokat kellett a résztvevőknek szebbnél-szebb utakon bejárniuk – hogy motorozzanak egy nagyszerűt, közben gyönyörű tájakat lássanak és bővítsék ismeretanyagukat. 2015-ben ez a téma a Felvidéken (vagyis Szlovákiában) található magyar várak végiglátogatása volt 48 óra alatt.
Összesen 37 motor nevezett, néhányan azonban különféle akadályok miatt nem tudtak elindulni – így május 29-én, pénteken 35 motor vágott neki az 1’400 kilométeresre tervezett távnak Salgótarjánból. Némi tekergéssel közép-kelet Szlovákiában kanyarogtak fel a Tátra vonaláig, ahol a többség a péntek éjszakát töltötte. Így szombaton a Tátra meghódításával kezdtek, majd annak nyugati szélén kellett újabb és újabb egykori erősségeket megkeresniük. Az útvonal kacifántos volt, és válogatottan szép és kanyargós szakaszokon vezetett végig.
Szombatra már nagyon szétszakadt a mezőny – itt százas nagyságrendű kilométerek választották el azokat a motorosokat is, akikről eljutott hozzám bármilyen információ. Akadt, akinek közel félezer kilométer maradt volna vasárnap délelőttre – ami nyilván teljesíthetetlen volt, így ők kénytelenek voltak rövidíteni és néhány egykori magyar erősséget kihagyni. A lényeg az volt, hogy mindenki épségben befusson Tatára, a célba – ahol egy közös ebéd várta a kemény motorosokat.
Dél körül már kezdtek szivárogni a résztvevők kisebb-nagyobb csoportokban. Volt, aki egyedül motorozta végig az egész távot, de olyanok is akadtak, akik 4-5 motorból álló csapatban nyomták végig. A célban lezajlott beszélgetések alapján jó néhányan mind a 29 kitűzött várat megtalálták – de olyan is akadt, aki az ideális 1’400 helyett közel 1’700 kilométert tekert le a két nap során! Egy dolog tűnt általánosnak: mindenki fáradtan, elégedetten, de színültig motoros élményekkel ült le megenni a túra zárását jelentő gulyáslevesét.
Végül az összes sikeres motoros megkapta emlékpólóját és emléklapját – mert nem volt köztük olyan, aki nem érdemelte volna meg. Különösen nagy elismerés jár azoknak, akik nem valamilyen nagy és kényelmes motor nyergében, hanem sportosabb gépen abszolválták a túrát. No meg az utasoknak, akik egy kivételével hölgyek voltak – mert egy fiatalember is végigutazta az egész Felvidéket büszke édesapja háta mögött! Ki kell emelni az egyetlen hölgy motorosunkat is, aki szintén végigment az egész útvonalon, és ugyanolyan szépen mosolygott a célban is, mint a rajtnál. Utolsóként érkezett meg Tatára, mégis hatalmas gratulációt érdemel az a házaspárunk, akik egy GSX-R600 hátán két személlyel valamennyi kitűzött célpontot végiglátogatva abszolválták a 48 óra kihívásait!
A legfontosabb mégis az, hogy mind a 35 elindult motor hiánytalanul megérkezett a túra végére. Megannyi kaland és élmény után, de valamennyi ép és egészséges vezetőkkel és utasokkal a fedélzetén! Amennyiben az eltévedéseket és a többlet-kilométereket nem számoljuk, akkor is biztosnak mondható, hogy a mezőny a 48 óra leforgása alatt jó ötvenezer kilométert tett meg – ami több mint elismerésre méltó teljesítmény! Legőszintébben gratulálunk mindenkinek – várjuk az élménybeszámolókat (ezek fotókkal együtt mind megjelennek az Onroad.hu hasábjain)! 2016-ban pedig folytatjuk!
Annyi kiegészítésem lenne, hogy a Gixxeres csapat az endurós részeket se sumákolta el, végig mentek azon is. 🙂
Laly: enduros rész nem volt itt, csupán két szakasz, ahol kimondottan rossz volt az aszfalt. Azokhoz adtam meg kerülőutat. De a bejáráson Oldi az összevasalt és alig működő lábával és az FJR-rel végigjött mind a kettőn – az egyiken ömlő esőben…
Igazad van, tény, hogy nem endurós szakasz volt a szó szoros értelmében, de referenciának a Gixxert vettem, meg két személy. Cimborám, egy levélben már összefoglalta, az eseményeket. Az egy vicces rész volt, mikor az egyik túra-enduróval résztvevö gondolkodott az elkerülön, de mikor meghallotta, hogy a barátom a Gixxerrel nem kerül, akkor ment velük. 🙂
Mi már részt vettünk a BMW MTM 24 órásakon és ott volt pár merényebb szakasz is, amit tudtunk teljesíteni.
Vannak akik nem azért vesznek túra-endúrót, hogy rendeltetésszerűen használják. A gixxeres tag pedig jól ismeri a mondást, hogy minden motor endúró, csak úgy kell használni. Gratulálok nekik! 😉
Szeretném megköszönni a szervezést, mi nagyon élveztük a túrát!
Egy kivételével az összes várat sikerült érinteni, jól elfáradtunk a végére 🙂
Sokat videóztam, íme a végeredmény: https://www.youtube.com/watch?v=Hjr0uBHfRdI
(Minden várra csak néhány másodperc jutott, de még így is elég hosszú lett.)
Üdv,
-Milán és Viki
Milán: NAGYON ÉLVEZTEM, köszi szépen! 😀 Amúgy Besztercebányán az öreg bástya nem lett meg?
Macko: de, de, nagy nehezen megtaláltuk azt is (ha jól emlékszem 11 hely volt 10 helyett), csak az már lemaradt a videóról… A polgármesteri hivatalt a központ felől kb. véletlenül találtuk meg, aztán elmentünk mellette párszor, mire kiderült, hogy a jobb kanyart honnan kellett volna nézni 🙂
Köszönjük! 🙂 Egyáltalán nem volt vészes az a két szakasz. Mondjuk a második meglepetésként ért minket, mert ugye szisztematikusan elejétől a végéig olvastam az itinert, mikor is egyszer csak benne találtam magam egy baromi nagy kátyúban, ami valami zseniális módon álcázta magát! Aztán mikor elértünk a szakasz végére, eljutottam a szövegben is odáig, hogy „minden eddiginél rosszabb minőségű út…” (vagy valami ilyesmi). Meg is érdemeltem, amiért nem olvastam előre. 🙂
Inkább a 75-ös utat (és hasonszőrű, ritmikusan felgyűrődött társait) mondanám megterhelőnek, mert ezen az ember ugye már nem 30-40-el megy végig, hanem tartaná az országúti tempót. Na az egy belépőszintű rodeót szimulált.
De a táj, a kiváló szerpentinek, a jó társaság, és nem kevésbé a szombat esti panzió tulaja (aki feleségem kétségbeesett arcát látva :), még zárás után megszánt minket egy gyönyörű szép szobával), mindent fáradtságot feledtetett.
Nagyon élveztük, köszönjük! Legközelebb a Bike Maratonon! 🙂
– Hód (a Gixxeres)
Milan: akkor Vöröskő maradt el?
Maximális tisztelet minden résztvevőnek, nem kis teljesítmény!
Az „Ez is egy bevált navigációs módszer…” című képnél a kormányra rögzített Kozel sörösdoboz az hogy?
Macko: nem, Blatnica maradt ki 🙂
(A videó alatt egyébként majdnem minden várat belinkeltem.)
Milan: azzal nem vesztettetek semmit. 🙂
Na, végre sikerült a videót végignéznem !! Köszi, így legalább virtuálisan én is megcsináltam 🙂
Gratula a résztvevőknek, szervezőknek! !!! 🙂
Ui.: Nem tünt borzasztónak az út minősége. Hiába már Mackó is öregszik ! 🙂 🙂