Az internetes vásárlás buktatója

Az alábbi történet sajnos valójában megesett – éppen csak a benne szereplő nevek nem valóságosak. Mert vannak köztünk olyanok, akik simán kihasználják a jóhiszemű embereket, még egy olyan nagy közösségben is, amit mi a motorosok családnak hívunk. Hát már itt sem biztonságos egy egymás közötti vásárlás? Ennyit az összetartozásról…

A sztori egyszerűen indult: két ember, egy lány és egy fiú – nevezzük őket Évának és Gábornak -, interneten nézelődtek bukósisakok után. Gábor ugyanis most szeretne elkezdeni motorozni. Éva már több éve lelkesen űzi ezt a gyönyörű hobbit, így nyilván segít Gábornak. Előzetesen már több bukósisakot próbáltak, így tudták, hogy az M-es sisak lenne jó a fiúnak. Találtak is egy internetes hirdetési felületen egy sisakot, ami nagyon tetszett nekik. A méret is megfelelőnek tűnt, jó áron is volt – ez konkrétan 30’000 forintot jelent. Elmentek egy üzletbe felpróbálni egy ugyanolyan bukót, hogy biztosan tökéletes legyen a méret. Szerencsére az is volt, így nem maradt más hátra, mint felvenni az eladóval a kapcsolatot.

Gábor meg is tette az első lépést, érdeklődött az eladónál. Első kérdése az volt, hogy hány éves a sisak. Gyorsan jött is a válasz, hogy mindössze egy, de csak háromszor volt használva és makulátlan állapotban van. Mivel a sisak lakhelyüktől 150 kilométer távolságra volt, a következő levelezésben a postai utánvételről esett szó, amire az eladó – nevezzük Károlynak – azt mondta, minden további nélkül működik. Gábor felhívta, lebeszélték, hogy összesen 32’000 forintot fizetnek majd érte, amelyben benne van a postaköltség is, méghozzá elsőbbséggel feladva. Mindeközben a sisak ára a hirdetési oldalon hirtelen 40’000.- lett, ami szintén meglepte két áldozatunkat. (Akik akkor még nem tudták, hogy azok.)

Ezután már kezdett érdekes lenni a történet, ugyanis Károly nem időben adta fel a sisakot, és nem is elsőbbséggel, hiszen nem érkezett meg a sisak az előre megbeszélt napra. De azután csak meghozta a postás. Az első sokk már átvételkor jött, hiszen a megbeszélt 32’000.- helyett az átvételkor 33’250 forintot kellett fizetni. No de mit tehet ilyenkor az ember? 1’250 forinton nem fog kiakadni, inkább benyeli.

Azt azonban már nem, ami ezután következett. Doboz kibont csillogó szemekkel, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékot és jön a hidegzuhany… Első ami megcsapta az érzékelő szervüket, az a bűz volt, ami áradt a bukóból. Éva megfordította és látta, hogy a belseje tiszta kosz, és onnan árad a szag. Már itt jött a felismerés, hogy ez bizony nem egy háromszor használt sisak! Emiatt alaposabb vizsgálatnak vetették alá. A bukó kívülről is igen piszkos volt, az eladó még arra sem vette a fáradtságot, hogy letakarítsa a bogarakat. További nézelődésnél feltűnt, hogy a plexin rengeteg karc található, illetve hogy az állrész is tiszta karist. Itt már a lelkesedés igencsak alábbhagyott, de ez még sajnos mindig nem volt minden.

Jött a főpróba: majd kitisztítjuk, azért csak fel kell próbálni! Bukót a fejre – de az úgy szorult, hogy Gábor alig bírta felvenni. Néztek egymásra, hogy mitől lehet, majd kiderült az oka: ez bizony egy XS-es fejvédő! Azonnal telefonálgatás Károlynak, hogy ezt mégis hogy gondolta, küldje vissza a pénzt, plusz még egy postaköltséget és küldjük vissza neki a bukóját. Mondanom sem kell, ez nem történt meg. A legszebb mégis Károly válasza volt: csak a héj mérete XS, a bélés az M-es bukósisakénak felel meg…

Később Gábor hívására már nem is reagált, másik telefonszámot felvett, de ott is csak hazudozott össze vissza. Jelenleg az ügy itt tart, és úgy tűnik a vége polgári peres eljárás lesz, ami persze senkinek nem hiányzik, de szerencsére a bizonyítékok (írásos megegyezés, képek, tanúk) mind segítenek majd megnyerni ezt a pert. Amelyre senkinek nincs szüksége, de Évának és Gábornak nagyon más lehetősége sem.