Félig hirdetés, félig pedig az új Royal Enfieldet bemutató kisfilm – azonban egészen komoly motoros apropója is van. Azt már megszoktuk, hogy az indiaiak briliáns reklámokat tudnak csinálni. Most viszont nagyon elkapták a dolog lényegét. A Royal Enfield Continental GT Cafe Racer három példányára felpattant egy lány és két srác, majd elindultak a londoni Ace Cafe elől (csak mellesleg: erről a helyről kapta a nevét a cafe racer kategória!), és elgurultak a szintén ismert Madras Cafe-ba.
Ja, utóbbi már Indiában van, nem messze Chennaitól, ahol a Royal Enfieldeket gyártják. A két hely közötti 11 ezer kilométert persze elég irreálisnak tűnik annyi felszereléssel megtenni, ahogy ők nekivágtak – bár végül is miért lenne az, csak pénz legyen náluk elég… Annyi világosan látszik, hogy utóbbit nem sajnálták. Nem mellesleg javaslom a film nézése közben megfigyelni a három motor rendszámát!
A videó megnézése után egyetlen dolgot éreztem: azonnal motorra kell ülni és utánuk csinálni, mert ez az, amiről maga a motorozás szól: a szabadságról! Amihez nem kell sok köbcenti vagy drága technika, tökéletes egy Royal Enfield is!
Csodálatos…
De nincs az a NŐ aki csak ennyi csomaggal utazna..még egy egynaposra sem.. 🙂
Ez egy különleges hölgy! Amúgy klassz útja lehetett két pasival. 😉
„két hely közötti 11 ezer kilométert persze elég irreálisnak tűnik annyi felszereléssel megtenni, ahogy ők nekivágtak ”
Végig ebben a bőrdzsekiben, farmerban, napszemüvegben, nyitott bukóban..hm:)
Azért ez egy nagy vállalkozás….Európa még hagyján, de Kurdisztán, Irán, Pakisztán…
Nekem kell egy ilyen motor!!! Is… Jó film lett. De 11 ezer kilométert besűríteni 3 percbe! Lehetett volna kicsit hosszabb is.
Ha én 10 napos utazásra elmentem egy 50 literes tengerészzsákkal, az jó? Részemről utálom a sok cuccot bármilyen utazáson, úgyhogy a csomagom méretét leredukálom a legszükségesebbekre. Viszonylag elég nagy gyakorlatom van már ebben.
Helmets: önmagában ez nem akkora csoda, mert valóban vannak ilyen világjárók. Ott volt az indiai Gaurav Jani, aki 9 hónapig volt úton a Himalájában egy 350-es Enfielddel. Jó, neki több cucca volt, de nem sokat járt civilizáció közelében…
Csak mi itt Európában így gondolkozunk. Máshol mások meg máshogy. 🙂
Juuujjj, be szép volt!:)
„Csak mi itt Európában így gondolkozunk. Máshol mások meg máshogy. :-)”
Hát igen, túl kényelmesek vagyunk már…
Engem is idegesít sokszor hogy 10-15 Kilométerenként település jön bármerre is megyek, de az ilyen kopár, kietlen helyek sem vonzanak annyira.
Sziasztok! Nagyon szép gépek nekem is van egy enfildem remélem ezek már megütnek bármilyen minőséget emi kicsit jobb mint az ipari hulladék kategória Indiában nyilván minden sarkon szerelik és van hozzá olcsón alkatrész de itthon le kell gyártatni a kopó alkatrészeket (Gyakorlatilag az egész motor) mert a beszerzés lassú és körülményes. Mióta letelt a garanciális idő évente kb. 100000 fr megy arra(ez a kötelező szervizeken kívül értendő), hogy üzemben tartsam. Csak rajongóknak ajánlanám. Üdv Mindenkinek!
Tamás erről mesélnél kicsit bővebben?
Nem tudom elképzelni ezt az összeget, hogy mire tud elmenni ennyi évente (évről-évre).