Észak-Írországban, Arlene Foster környezetvédelmi miniszter szokatlan javaslattal állt elő. Arrafelé nem nulltoleranciás a gépkocsivezetőknek maximálisan engedélyezett alkoholszint, a hölgy a limitet lejjebb szeretné vinni. És itt jön a csavar.
A motorosok számára kevesebb mint fele (0,5 g/l autó és 0,2 g/l motor) szintet engedélyezne. Első ránézésre ezt igen kedves gesztusnak vehetjük, hiszen az érezhető ki belőle, hogy arrafelé legalább gondolnak a motorosokra. Én ezt pozitív diszkriminációnak veszem, és azt gyanítom, hogy az előterjesztő is ilyen gondolatokkal nyújtotta be javaslatát. Csakhogy az autó-motor ütközések nagyobbik része Európa legtöbb országában az autós hibájából következik be, így máris igen érdekes és elgondolkoztató csavar kerül a pozitívan induló gondolatmenetbe…
Véleményem szerint a fenti eset ismét azt mutatja, hogy a közlekedés-szabályzás gyakorlata (különösen a motorosokat érintő kérdésekben) nagyon gyakran intuíciók, érzések, elhamarkodott gondolatmenetek által vezérlet intézkedés, és nem pedig hiteles felmérés, és hatástanulmányon alapuló szakszerű lépés.
