Mint arról korábban beszámoltunk, szeptember 26-án afrikai túrára indult három motoros barátunk. Kettejüknek már az út első, európai szakaszán műszaki problémai adódtak. Szűcs Attila R1200GS Adventure-jét Észak-Olaszországban márkaszervizbe kellett vitetni (a motor még garanciális, tehát a BMW Assistance intézett mindent), ahol elektronika-cserére ítélték.
Itt utazott először (és remélhetőleg utoljára) Attila motorja tréleren. A helyszín még Észak-Olaszország
Túrázóink nem vártak az alkatrészre, megállapodtak egy spanyolországi javításban és továbbindultak. Érdekes módon az elektronikai hiba a hatalmas éjszakai eső utáni teljes kiszáradást követően nyom nélkül eltűnt, és elő sem jött többet. Nem úgy, mint Szörényi Zoli GS-ének rejtélyes töltéshiánya, melyet azóta sem sikerült eltüntetni, csupán áthidalni tudták Afrikában.
Spanyolországban aztán Attila motorjának furcsán morogni kezdett a kardán hátsó részénél valami, majd később elmúlt. Legalábbis ezt írtuk legutóbb. Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult, bár a motor a később pontosan diagnosztizált hibával ment még kétezer nem könnyű kilométert az afrikai kontinensen, mire végképp kilehelte a lelkét. No de nem sietek ennyire előre!
A szemlélet az volt, hogy amíg a technika engedi, mennek tovább, hogy tartsák a nagyon szorosra tervezett útitervet. Így átkompoztak Marokkóba.
Afrikában az útviszonyok gyökeresen megváltoztak. Aszfaltot a komp elhagyása után már gyakorlatilag nem láttak. Az első napon még az Európában használt aszfaltgumikkal mentek, de javarészt már csak nagyon köves talajon haladtak. Félve a defekttől, no meg az erősen terhelt motorok könnyebb irányíthatósága miatt, hamar átgumiztatták a motorokat a magukkal vitt Metzeler Karookra.
Jellegzetes marokkói főút, ezt a térképen pirossal jelzik, azaz első osztályú minőség. István és Zoli éppen navigálnak.
Marokkóban az altalaj jellemzően köves, ez az utak anyaga is. Út attól lesz belőle, hogy a nyomvonalat kövekkel kirakják kétoldalt. Erre pedig azért van szükség, mert a folyamatos homokviharok pillanatok alatt tüntetik el a kitaposott nyomokat, így a kövek között haladva mindig újra letisztítják a járművek a megfelelő részeket. A gond akkor van, ha a kövek is eltűnnek a homok alatt.
Ekkor néha nem arra mennek a kialakuló nyomok, mint az eredeti út, ez pedig könnyen vezethet eltévedéshez. További nehézség, hogy az ekkor homok alá kerülő útjelző köveken, melyek nem tartoznak a „kavics” kategóriába, motorral meglehetősen nagyot lehet esni. A számos kisebb bukás között egy ilyen okozta az eddig szerencsére egyetlen komolyabbat, amikor Szörényi Zoli repült egy jópár métereset a GS-sel együtt.
Zoli itt már talpon, a GS még kissé romosan pihen az „út” közepén
További nehézség, hogy a kijelölt utak, ha még nem is borítja őket homok, gyakran vezetnek át kiszáradt medreken. Ezek több méter mélyen vannak az út szintjéhez képest, és hol mély homok, hol komoly kövek borítják az aljukat. 100-as tempóval haladva elég becsületes meglepetést tudnak okozni a motorosnak. Az ilyen „vízmosásokban” is történt néhány esés.
Feltétlenül kell néhány szót ejtenünk a szállásokról, valamint túrázóink életkörülményeiről. Eddig minden éjszakai pihenőnek kijelölt városban találtak szállodát, azonban volt hogy annak csak éttermi szolgáltatásait vették igénybe. Inkább kint aludtak a motorok mellett sátorban-hálózsákban, noha a nappali 40-42 fokot ilyenkor mínusz néhány váltja fel.
Külsőleg elegáns szálloda már Marokkó déli részén. A belvilág nem ennyire színvonalas, Attila szerint „a kádba legfeljebb vegyvédelmi csizmában lehet belépni”
Reggel aztán találkoztak mindenféle kedves helyi állattal, egyik nap még egy aranyosan napozó skorpiót is el kellett távolítani összehajtogatás előtt a hálózsákról. Erg Chebiben már sötétben értek a sivatag szélén álló hotelhez, ahol érkezésükre berántották a hallban található generátort, hogy a vendégek tiszteletére hadd világítsanak a szobákban a mintegy 5 wattos izzók. Ezek alapján elképzelhetőek a higiéniás körülmények, melyek fejtegetésébe nagyon mélyen nem is megyek bele, Attila is csak annyit mondott róluk: „Ezt inkább hagyjuk”…
Utazóink természetesen kalkuláltak vele, hogy nem mennek végig a motorok teljesen hibamentesen a hosszú és nagyon nehéz feltételeket támasztó úton. Vittek magukkal pótalkatrészeket, de sajnos pont nem azt, amire később szükség lett. (Murphy élt, él és élni fog, vagy valami ilyesmit tart a mondás, ugye?)
Szörényi Zoli töltésgondjait még Észak-Marokkóban egy helyi KTM szervizben sikerült megoldani. Egy 45 amperórás gépkocsi-akkumulátort erősítettek a hátsó ülésre, az már bírja az igénybevételt, azóta majdnem 3000 kilométert ment a motorja, és rendesen indul is.
Attila sajnos nem volt ennyire szerencsés. A korábban már említett kardán-morgás kiújult, sőt egyre rosszabb lett. Mint korábban írtam, sokáig haldoklott szegény, végül (mikor már ömlött az olaj belőle) egy benzinkúton szétszedték. Kiderült, hogy pontosan az egyetlen olyan csapágy ment tönkre benne, amelyikből nem volt náluk, és amit – lévén nem szabványos, mint a BMW-kben jellemzően semmi – kapni sem lehet arrafelé.
A kerékagyból leengedett olaj tele volt fémtörmelékkel, ami a sok-sok kilométerrel előbb elhullott csapágy maradványa volt
Telefonos segítségkérés következett, szerencsére eredményesen. A Wallis Pest telepéről a mai napon indítottak gyorspostával egy komplett hátsó kerékagyat, mely a remények szerint szerdán meg fog érkezni Guelminbe. Attila motorját addig szétszerelve elhelyezték egy biztos helyen, ő pedig berendezkedett egy szállodában, ahogy mondta, beépült a berberek közé. Már helyi népviseletben jár, sőt mecsetben is volt. Reméljük, nem kedveli meg annyira a várost, hogy letelepedési engedélyt kérjen…
Attila tehát Guelminben várja motorjához az alkatrészt. István és Zoli természetesen továbbmentek, hiszen az ő motorjaik teljesen működőképesek. Mint a térképen látszik, az útvonal innentől Délre vezető szakasza amúgy is „zsákutca”, tehát mindenképpen visszatérnek ők is az állomáshelyre.
Róluk csak egy SMS-ben kaptunk értesítést, miszerint jól vannak és a terveknek megfelelően haladnak. Megpróbálják elérni Marokkó legdélebbi részét, majd megfordulnak. Amennyiben minden jól alakul, szerdára megérkeznek vissza Guelminbe, optimális esetben egy időben a hátsó kerékaggyal. A motor megjavítása után pedig a nyugati part mentén irány vissza a komphoz, érintve Casablanca városát is.
Ahogy friss híreink lesznek – remélhetően már a motor megjavításáról –, ismét informáljuk kedves olvasóinkat.
Végül a legaranyosabb kép: a helyi Windows XP háttérképe…
Indulás 09.28.
Rövidhír 10.03.
Helyzetjelentés 10.08.
Rövidhír 10.11.
